Oláh Péter

Oláh Péter néven anyakönyvezetek több évtizeddel ezelőtt. Már kis gyerekkoromban kezdtem érdeklődni a fotózás iránt. Először édesapám gépeivel Rheinmetall majd Praktica Nova B masinákkal tanulgattam a fények világát. 12 évesen megkaptam első gépemet egy Ljubityel 2-őt.  Gimnazista koromban összehoztam az otthoni fürdőszobai labort és egy Zenit fotópuskát. A utóbbit a Mátában rengetegszer „megjárattam”. Akkor sokat tanultam a Fehér Miklós vezetette gyöngyösi fotóklubban: fotós szemmel kiemelni a lényeget a környezetből. Azóta több-kevesebb elánnal fotózok. A kétezres évek közepétől én is áttértem a digitális technikára, bár ebben a  világban valamennyire megmaradtam filmes fotósnak: inkább a fényképezőgéppel készítek fotót, mint szoftverrel. Édesapám gépei azóta tagjai a fényképezőgép gyűjteményemnek.

A fotózás egyik legfontosabb hobbim. Főleg utazásaim során szeretek képeket készíteni. Próbálok az épületek mellett embereket is bemutatni (az utóbbi jogilag már egyre nehezebb). Szerencsére a természettől nem kell előre engedélyt kérni (legfeljebb az őrtől, a terület gazdájától). Utazásaimat összekapcsolom a természettel: az ember és az ember alkotta világ mellett az érintetlenség is érdekel. A fiam hatására repülő napokon is szeretek fotózni; nehéz a megfelelő pillanatot elkapni – a filmező fotózásnak meg nem vagyok híve.