Montvai László

A fotótörténet tudomány szerint a fényképezés 2019-ben 180 éves múltra tekinthet vissza. Ha belegondolok, akkor ennek az időnek kb. a 30 %-át én is végigfényképeztem. Azt nem tudom megmondani, hogy melyik évben lett meg az első fényképezőgépem, de arra határozottan emlékszem, hogy az új Erzsébet híd átadásának másnapján én is elmentem oda, hogy fényképeket készítsek. Kezemben egy Certophot-tal, ami a Pajtás fényképezőgép cseh megfelelője volt. Picit nagyobb tudással. Utána, mint majdnem mindenkinek akkoriban, orosz és ndk-s fényképezőgépeim voltak. 2000-ben lett meg az első digitális gépem, jelentős felbontással. 1 megapixellel. Csodájára jártak a barátaim. A fényképezést amatőr klubokban (Budai Fotó és Filmklub, Budapest Fotóklub) tanultam, illetve szakirodalom alapján. Pár éve okj-s végzettséget is szereztem a Práter utcai szakiskola 2 évig tartó iskola rendszerű tanfolyamán. Hogy érdemes-e a fényképezéssel foglalkoznom, azt döntse el mindenki saját maga, a bemutatott pár fényképem alapján.

Mi jellemez engem a fotózásban? Talán a képeim. Ennél konkrétabbat nem igen tudok mondani. Azt viszont igen, hogy a fényt keresem. Az én fotonjaimat, amiket csak én tudok megkapni. Mert mindenkinek megvannak a saját fotonjai. Ha ügyes, akkor csapdába ejti a szenzorával és fényképet hozhat létre. Esetleg jó fényképeket is akár. A fényképezést nem az elkészült fotók teszik izgalmassá, hanem a még el nem készültek. És ki ne keresné az izgalmakat!?